Játszódni jó

Köszönöm a kedves hozzászólásokat, jó tudni, 

hogy mit éreztek, gondoltok a képek láttan.

Végtelen öröm ez nekem-nekünk:-)

Az üzenetet mélyen a szívembe zártam. Az ismeretlenből aki küldte, 

bizton tudom nem vár viszonzást.

Az asztalon kancsókban a környék vadontermett virágai... felejthetetlen idill.

Hízelkedő jószág, a rozsdavörös macskusz, akit Fecóztunk, Feróztunk...

... aztán kiderült, hogy Ferro az ő becses neve.

Reggeli fény-árnyék a falon, mert itt azokat a  dolgokat is észreveszed, ami mellett máskor elmész.

Benéz a ló az ablakon, átvitt és valós értelemben... ez tényleg egy MÁS világ.

Itt voltatok Ti is, a DE-k ellenére:-)))

Szeretünk benneteket, csak azt sajnáljuk, 

hogy sokatokkal a barátságunk még mindig 15x15 cm-ben mérendő.

Otthonhagytuk a szeretteinket, és mégis volt egy családunk...

Ati, Mária és a gyerekek az otthon melegét hozták közénk.

Alkottunk - még akkor is, ha ez sokatoknak tabu kifejezés.

Szabadon, elvárások és kényszerek nélkül, azt és akkor, amihez kedvünk volt.

Mikor elfáradtunk a konyhában folytattuk...

Otthonéreztük magunkat olyannyira, hogy a gazdát és kisfiát  vendégségbe hívtuk,

 felcserélődtek a szerepek:-)

Mónika folyamatos showműsoraival nevettetett bennünket.
Nem volt számítógép, rádió, tv... mégis feledhetetlen előadásokban volt részünk.

Sokatok kedvence a "Mennybemenetel". Egy képbe sűrűsödtek Makovecz szavai:
" Építkezni csakis a múlt szemelőtt tartásával, a jövőbe való hittel és bizalommal, a jelenben lehet."

A többi képkockán alkotások sora... egy divatbemutató a napraforgótáblában, vadvirágos réten... és végezetül életképek a táborból :-)

Emelem poharam: Jövőre veled és veletek ugyanitt!

A játszósdi folytatódjék holnap éjfélig!!!