Szememnek szép, szívemnek kedves, lelkemnek megnyugtató...

larion, kernagi, patonaifabian, szorgospista

moneszka, kiseri, bluhonviki, pannika

harsfa, vezsuzsi, melipatch, kdatta,

cinorka, granatalma, kdatta, zazalea

A néma tulipán

Kányádi Sándor: A néma tulipán

Mondanom se kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincs illata, az néma.

 

Ilyen a tulipán is. Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.

 

De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, "meghallhatták", merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.

 

De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől. Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle-fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örült a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot.

 

Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.

 

De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.

 Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág - vagy rágondolni is rossz - a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?

 

Féltékenyek lettek az illatukra.

 

Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.

Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta a szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.

 

Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.

A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.

 

Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.

 

Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában. Most is ott áll, kertitörpévé zsugorodva. A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.

Paradicsommadár... vagy minek nevezzelek?

            Talán többször észrevettétek, hogy ha kitalálok valamit, 

akkor több színben is kipróbálom. 

Így van ez most is, 

ezekkel  a horgolt virágokkal, kerekekkel, napocskákkal.

Íme a harmadik színvilág... legyen folytatás?

Kerek a világ táska, pipere, kistáska és lánykakötény... megtalálod őket ITT is.

Ami megtörtént és ami megtörténhetett volna

Egy kis töltekezés a munka ünnepén, este 21.45-kor az m2 műsorán.

“Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna

 – együtt adják a jelenvalót.” – Makovecz Imre

Lélekmadár, tulipánfa és a többiek...

A szombati alkotónapról képekben...

Ha én tulipán lehetnék...

akkor olyan színes lennék, mint a sztyeppék vadtulipánja, 

és olyan néma, mint Kányádi tulipánja.

De nem az vagyok.

Fogaddjátok a mintákat sok szeretettel!

 Alkossatok belőle valami virulót, üdítőt, felemelőt mindannyiunk örömére! 

" ...tavasszal újra és újra visszatérõ, üdítõ, felemelõ élmény formájában jelenik meg a hirtelen kivirító, vad tulipánok piros, fehér és sárga színfoltja, a szerelmi vágy legintenzívebb feléIedésénel: idõszakában. A tulipános táj képe lesz tehát legüditõbb, legmélyebb természeti élmény számukra a kemény hideg tél és a tikkasztó, perzselõ nyár megpróbáltatásaival, szenvedéseivel szemben, a szomszédok támadásaira mindig kész feszítõ lelki állapotban. Ezért a tulipán a hasonló érzéseket: a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet, az elismerés érzéseit, élményeit keltette fel lelkükben, formája és színe pedig ezeknek az érzéseknek lett közvetítõje népi mûvészetükben, közhasználati tárgyaik díszítésén. Ezeknek az érzéseknek idõben megszakíthatatlan, nélkülözhetetlen kifejezési vágya, mint minden nemzedék törvényszerû lelki szükséglete, az érzésekkel együtt azok kifejezési eszközét, a tulipánformát megszakíthatatlan idõbeli folytonosságban közvetítette számunkra a pusztai élet korszakától egészen napjainkig."

/ Ősi magyar népművészet-tanulmány/

Levélváltás II.

Köszönöm Mária, hogy elküldted Nekem... most megosztanám az errejárókkal:

/ részlet Weöres Sándor, Trencsényi-Waldapfel Imréhez írt leveléből /

"Kedves Imre,

       ...Beszéltem Neked róla annakidején, hogy a gyermekvers-sorozatommal különleges célom van, melyet egyik fő-feladatomnak tekintek. Gyermekverseimet úgy írtam, hogy a legapróbb kölyök is átérezhesse, s egyúttal a lehető legmagasabb esztétikai igénynek is megfeleljek. És ez talán néha sikerült is; miért? mert a legtöbb felnőtt, ha gyermekeknek ír, a gyermeket kezdetleges, együgyü lénynek tekinti, akihez le kell ereszkednie; én viszont a gyermeket kristályosan egyszerű, kozmikus lénynek ismerem és felemelkedni igyekszem az ő értelmen-kívüli, ősi fantáziavilágába. Szerintem nem a gyermek a még-tökéletlen felnőtt, hanem a felnőtt a már-tökéletlen gyermek. 

Az ifjúsági írók legtöbbje azzal hat a gyermekre, hogy a benne csirázó felnőttes tulajdonságokat ingerli, a kapzsiságot, az érvényesülési vágyat, a gyülöletet ( jaj de finom a kalács, vagy a ródlizás, vagy a karácsonyfa; huszár leszek; kutya ellenség; stb,);én viszont nem a vágyak szféráját nyujtom a gyermeknek, hanem lelkem öntudat-előtti  ős-formáit töltöm meg egyszerü tartalmakkal s azt adom neki.

Bár gyermekverseim nem oktatják a gyermeket semmire, mégis célzatosak: nem a tartalmukkal nevelnek, hanem a kisugárzásukkal.

Ezek a versikék, ritmusukkal és plasztikus képeikkel, annyira szuggesztivek, hogy beleforrnak a gyermek lelkivilágába s ott olyanféle egyensúlyozó szerepet nyernek, mint egy óraműben a rubinkő. Olyan segítséget kap ezáltal a gyermek ős-formavilág, ős-tisztaság, hogy ( ha a körülmények csak egy kicsit is segítőek), az illető mindig meg tudja őrizni lelkének gyermeki szabadságát s nem lesz belőle sáros féreg, aki a mindennapokból soha ki se lát és csak a vegetatív dolgok közt kecmereg.

E gyűjtemény másik, nagyon egyszerű és nyilvánvaló célja: hogy már a gyermeknek is esztétikumot adjon és hozzászoktassa; korán fölébressze a művészet iránti vágyát s az ízlést.

Harmadik cél: olyan művet adni a kisgyermek kezébe, mely őt egész életén végigkísérhesse, bármelyik életkorban gyönyörködhessék benne...

Csönge, 1944. II. 11.                                                     Weöres Sanyi

Tavaszi szél...

...rongyokat szárít:-) 

Avagy szemetgyönyörködtető apró örömök az életben, egy ebéd helyett elfogyasztott haboskávé társaságában.

Tündérkék:-)

A táskán felbuzdulva készült egy virágokkal telehintett "MESEBELI RÉT" kislánykötény,

meg egy "ROMANTIKUS KERTECSKE" , ahol szintén horgolt virágok nyílnak.

A tündérkék, akik bemutatják sajna csak kölcsönben voltak:-)))

A ruhácskák megvásárolhatók, több kép ITT látható.

Ha Te is szeretnél ezekből a színekből valami apróságot készíteni, akkor PEPITA boltjában találsz anyagcsomagokat.

Levélváltás

Szeretném veletek megosztani ezt a levelet, amit nemrég kaptam egy hűséges vásárlómtól:

" Pár évig jártam egy hímzőszakkörbe, idős hölgyek közé. Nagyon jól éreztem magam velük, csak sajnos megszűnt a szakkör, a nénik pedig sorra mennek el, nagy-nagy szomorúságot hagyva maguk után. A legfiatalabb néni és közöttem kb. 30 év volt a távolság, és mindig elmondták, hogy végre valaki, akinek továbbadhatják, amit tudnak. Tiszta forrásból merítettek. Ahhoz képest, hogy „csak” kedvtelésből hímeztek, hihetetlen igényességgel törekedtek az elmélet és a gyakorlat pontos elsajátítására. És kicsit itt kedvetlenedtem el. Én ugyanis a gyerekeimnek hímzek, és a véget nem érő párnahaj- és terítőhímzés helyett valami használhatóbbat, kevésbé múzeumit szerettem volna készíteni. De nem változtathattam a mintán, a minta méretén, a színezésen. És akkor jöttek a Nálad, Antal Andinál és a többieknél látott munkák, ötletek. Hogy hát miért is ne változtathatnék? Ha a lányomnak úgy tetszik?

A néniknél megtanultam drukkoló kenceficét készíteni és a mintát előnyomni. Hát nekifogtam, egy komádi mintát előnyomtam, a színeket –az eredeti nyersszín helyett – a lányom választotta, neki lesz majd amolyan tornazsák-féle, amiben néptáncra viszi a próbaszoknyáját. Még épp csak elkezdtem, de varrogatás közben sokat gondolok Rátok, akik a fantáziájukkal, teremtő képzeletükkel végre irányt mutattak nekem.
 Köszönöm! "   B...

Hasonlóan érzel, mint a levél írója? 

Kékfestő anyagok

Ha egy tipikusan magyar kelméből, a kékfestőből szeretnél varrni,

 akkor PEPITA boltjába töltöttünk fel anyagcsomagot.

A jövő hétvégi Magyar motívumok alkotónapon a helyszínen is megvásárolhatók lesznek.

A kékfestő anyagokról ITT írtam bővebben.

Mese II.

 A Mese I. című bejegyzésem után  Ida megkérdezte, hogy mi inspirált a megírására?

Mostanság úgy 10-12 könyvet olvasok (olvasnék) egyszerre. Van egy közös szál bennük, így vagy úgy, de a magyar népmesékről szólnak. Miért vettem elő őket? Az egyik könyv bevezetőjében, megleltem a saját válaszomat: 

" ... Tudják, az igazság a mesékben, az imádságokban, és az énekekben van... "

" A mesék mi vagyunk.

Bennünk játszódnak, a mi szabadulásunkról szólnak.

Mint lépcsőfokok vezetnek bennünket

a megvilágosodás útján.

A "megtalált igazságot" tárják elénk: olyan törvény

szellemében alakul a világ rendje, melyhez

alkalmazkodhatunk vagy szembeszegülhetünk vele,

de megváltoztatni nem tudjuk.

A magukat felvilágosultaknak tartó modern emberek

többsége, úgy tűnik, e második utat választották:

a szembeszegülést. A hagyomány ismerői és tisztelői 

inkább az elsőre esküsznek,

mert tudják, hogy ez az a bizonyos keskeny, rögös,

 tövisekkel teli út, amelyen kevesen járnak, 

de ami felfelé visz."

/ Bősz Imre Ádám: Hollók útján - három tanulmány népmesékről /

Hokatásan-magyaros motívumok

Örömmel hírdetem, hogy az április 24-i alkotónapon a hagyományos magyar motívumok mellett, néhány kevésbé feszes, könnyed, színes és egyben mesés 

 hokatásan-magyaros applikációt is készíthetsz.

Kata ígérete szerint lesz még 

gránátalma, csodafa, ó én tyúkom, virágom-virágom...:-)))

 Ígéretes, nagyon!!!

Íme itt egy dobozka, amit HOKATA készített.

Úgy gondoltam, hogy az alkotónap teljes egészén applikációkat készítünk. Arra kevés az együtt töltött idő, hogy  a hímzéseink felhasználásra kerüljenek, de szívesen segítünk kitalálni, hogy milyen használati tárgyakon mutatnának.

Kétoldalas ragasztó és kékfestő anyagok vásárlására a helyszínen lesz lehetőségetek, a hokatásan-magyaros motívumokhoz sok szép színes anyagot hozzatok magatokkal! A bővebb információt hamarosan küldöm a jelentkezők részére!

Ha szeretnél résztvenni, akkor jelentkezz április 18-ig

 a ludvig.nicolette@gmail.com  címen!

Mesebeli rét

Új nap, új gondolatok... köszönöm, hogy vagytok!

Szerintem ez a "Mesebeli rét" megér egy önálló bejegyzést. 

Hogy készült? Tudjátok "a gombhoz a kabát" esete áll fenn. Egyébként sem áll  távol tőlem a visszafelé gondolkodás, de többször rajtakaptam már magam alkotás közben, hogy apró, jelentéktelennek tűnő dolgok, mekkora inspirációval bírnak. Legutóbb így voltam a catania fonallal diszített gombokkal, amik aztán átváltoztak virágszálakká:-) Most a mindent beterítő horgolmányaimat kellett hasznossá tennem!

És íme itt az első szülött, a már régről jól ismert, darabokból varrt táskát a steppelés után horgolt virágokkal hintettem teli:-)

Álmomban egy horgolt virágos réten sétáltam!

Mesés látványt nyújtott, reggelre szinte újjászülettem:-)))

Hamarosan azt is megmutatom, hogy táskán kívül még mire hintettem horgolt virágokat!

Az ALKOTÓ EMBER

Vita önmagammal ( alcím)

    Tegnap éjjel szembesültem a ténnyel, hogy nincs bemutatkozó szöveg a blogomon ( persze most mosolyogsz, mert ha ide jársz nap mint nap, akkor már elég jól ismersz ). Sőt a nevem se volt kiírva, csupán ez a rajtam ragadt "művésznév": Colette. Mikor ezt a blogot elindítottam, hónapokig azon gondolkodtam, hogy milyen néven jelenjek meg. A Szín-folt név, már annyira nem számított egyedinek és csak ránk jellemezőnek, -cégnévnek meg már akkoriban is foglalt volt-,  el kellett temetni.

        Ezzel a németes-franciás névvel ( Ludvig Nicolette), ráadásul "c"-vel és "e"-vel a végén, pedig időnként szinte már tehernek számított magyarnak lenni... de ezeket a hülye gondolatokat száműztem a fejemből. Ezt a nevet választottam ehhez a földi légyotthoz, a szüleim áldásukat adták rá, ez már így marad:-))) Végiggondoltam,  gyerekkorom óta hogyan becéztek: Kokó ( nagypapám), Nicó ( anyukám), Niki ( barátaim), Nicike ( középiskolás társaim)... így aztán lettem Colette, ahogy eddig senki nem szólított.

       Egy kicsit elkanyarodtam... szóval kiírtam a nevem... és elgondolkodtam az ALKOTÓ EMBERRŐL.

Aki játszik, mint ahogy azt egy gyermek is teszi..., gondolatai szabadok, mint a madár..., szomorú de a következő pillanatban önfeledten  nevet..., keresi a helyét a világban, igyekszik megérteni a dolgok rendjét.

Szelleme szabad, lelke szárnyal, két keze alkotásba lendül. Keresi a harmóniát, törekszik rá hogy önmagában ezt meglelje, és társai felé is sugározni tudja. Az élet bármely pillanatában képes az ÖRÖMÖT észrevenni, megélni, átérezni. Vannak racionális gondolatai, de mivel emóció erősebbek, nem ezek irányítják életét.

Állandóan keres, és vele együtt folyamatosan változik. Az egyik nap minden világos a számára, míg máskor teljes a homály, de akkor is tudja, mit kell tennie. Egy sütemény, egy fényjáték, egy szál virág fotójával is érzékeltetni tudja, hogy az élet szép és örök... 

      Egy napon úgy érzi, hogy másokkal is megosztaná gondolatait, érzéseit, alkotásának epizódjait, mert lehet, hogy valakinek inspiráció, vagy mert azt bízták rá odafönn, hogy lelkesítsen! Nem ír könnyen, sőt kínlódva keresi a szavakat, de valami azt súgja, hogy jó úton jár... Már nem érdekli a SIKER, a PÉNZ, a VÁLLALKOZÁS, mégis részei az életének, mert hát élni is kell valamiből! 

Magamról írtam?! Lehet. És te milyen ALKOTÓ EMBER vagy? Reggel kianalizálod a gondolataidat, és különválogatod Racionális és Érzelmi elemekre? Aztán amikhez érdekeid kötnek, azokat kiszellőzteted a blogodban, ami meg az érzelmi részét illeti kibeszéled a barátnőddel egy kávé mellett? Én  Kerek ( így is úgy is:-)))) vagyok és Egész. A blogom ( nem pletyka szinten)  mindarról szól, ami hozzám tartozik és körülvesz. Ha unalmas, úgy is tovább lépsz, ha érdekes visszatérsz:-)))

Mindez az ITT OLVASOTT ELEMZÉSEK margójára íródott ki belőlem. Már megtanultam, hogy nem szükséges mindenre reagálni, de időnként kötelező. Az oldal segítő szándékát nem vonom kétségbe... mindenki annyit vegyen belőle magához, amennyire ALKOTÓ EMBERKÉNT nyitott!

Új, újabb, legújabb...

...mi más lenne, táskák:-)

Egy ismerősöm a múltkor nekemszegezte a kérdést:

 -Mit fogsz csinálni, ha ráúnsz a táskákra?

Mosolyogva feleltem: 

-Akkor majd újból ruhákat:-)))

Hamarosan MESKA BOLTOM POLCÁN megtalálod őket.

Hangulatjavító

Alkotónap a magyar motívumok jegyében

Nagyon sok szeretettel várom a jelentkezőket!

Hamarosan írok a részletekről bővebben, 

de addig is várom a mailt azoktól, akik szeretnétek részt venni ezen a közös alkotáson.

Mit vegyek fel?

Nem szolgálok öltözködési tanácsokkal... de ma kikerekedett a hétköznapi ruhatáram.

Van egy Meskatarisznyám...

hozzá "Egy meskás szatyora:-)" ökotáskám, ha a malaclopóban nem férnék el...

... és ma kölön örültem, hogy egyszínű polóim vannak, mert erre -a kicsit viseltes fehérre,- készítettem egy Colette-Meska logót! 

Szépen vigyorgok benne?

Lányok, készülnek a MESKABALA cuccok, legalább fejben:-)???

MESE I.

“Ha valaki a legnehezebben érthetőt a legmagátólértetődőbb formában képes kifejezni, akkor az a legmagasabb, legtermészetesebb művészet, az ember lényével szorosan összefüggő művészet. És mivel a gyerek lénye még eredendően szorosabban kapcsolódik össze a lét, az élet teljességével, ezért a gyermeki léleknek szüksége van a mese táplálékára. A gyerekben szabadabban mozoghat, ami szellemi erőből ered. Ha nem akarjuk, hogy a gyermeki lélek sivárrá váljék, akkor nem szabad absztrakt fogalmak béklyójába verni. Kapcsolatban kell maradnia mindazzal, ami a lét mélyében gyökerezik.

Ezért nem tehetünk nagyobb jótéteményt a gyerek lelkének, mintha hatni engedjük rá azt, ami összeköti a lét és a mese gyökereit. Mivel a gyereknek még teremtő módon kell működnie önmaga kiformálásában, mivel növekedéséhez, képességeinek kibontakoztatásához önmagából kell létrehívnia a formáló erőket, ezért érzékeli csodálatos tápláléknak a mese képeit, amelyek a lét gyökeréig érnek. És mivel az ember, mégha a racionalitás szellemében él is, teljesen mégse szakadhat el a lét gyökereitől, és mennél odaadóbban fordul az élet felé, annál bensőségesebben kapcsolódik a lét gyökereihez, ezért ha egészséges és nyílt kedélyű, akkor minden életkorban örömmel tér vissza a mesékhez.” 

/ Rudolf Steiner /
A szöveget teljes terjedelmében ITT találod

Reich Károly illusztrációi

Apafa és anyafa...

Aki szereti és tiszteli... esetleg még nem ismeri... olvassa el a következő hasábokat:-)

Többször megkönnyeztem, talán azért is, 

mert a textiles életutam kezdő kockakövére az ő neve vagyon írva: 

DOLÁNYI ANNA

Köszöntő:

"Mély gyászba borult az egész természet,

Midőn Krisztus Urunk keresztfán szenvedett.

Sírt akkor az ég s föld, sírtak az angyalok,

Sírtak mindenféle teremtett állatok.

De harmadnap múlva megnyílt az ég szája,

Kilépett belőle az egek Királya.

Ezzel mutatván meg, hogy lesz feltámadás,

Hogy lesz a szívünknek örök jutalmazás.

Szívemből kívánom!"

/ kép az internetről /

Gyászba borult...

Gyászba borult Isten csillagvára,

Függönyt vontak mennynek ablakára.

Meghalt, meghalt az ártatlan Bárány,

Vértől ázott szentkereszt oltárán.

Temetésre lejön a mennyország,

Könnytől áznak az angyali orcák.

Sír, zokog a fia-vesztett gerle,

Égig ér a Szűzanya keserve.

Élet Ura, meghaltál üdvünkre,

A Sátánnak országa most dőlt le,

Szűzanyádnak fájdalmát tekintsed,

Add meg nekünk a mennyei kincset!
/ népdal /

Simon András: Áldozat

http://www.simongaleria.hu/

MESKA szárnyán:-)

Ez  nem áprilisi tréfa, 

elindult a MESKABALA.

Képzeleted szárnyán repülhetsz, 

 s a végén a gépre  felülhetsz!:-) 

( Elnézést a bugyuta versikéért, nem kenyerem a rímfaragás, csak úgy kibuggyant belőlem!)

Feltölteni IDE tudod grandiózus alkotásaidat!

Itt egy kis ízelítő, hogy engem  mire ihletett  Meska és Miska!!!

Már fel sem merem tenni a kérdést, hogy tudod-e mit látsz a képen?!